Az életközép krízisről
Életünk középső szakasza a testi-lelki átalakulás ideje. Hasonlítható akár a kamaszkorhoz, hiszen legtöbbünk számára ez az időszak az útkeresés, az önmagunk megismerésének, vagy inkább újra megismerésének és újrafogalmazásának időszaka, amely gyakran gyötrelmes és nem ritkán párosul kiábrándultsággal, reményvesztettséggel. A 14. század elejéről, Dante tollából származó néhány sor érzékletesen illusztrálja számos, 21. századi, élete közepén járó férfi- és nőtársunk életérzését:
"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötét erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó szörnyű elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon."
(Dante Alighieri: Isteni színjáték, c. 1313)
Az emberi élet középső szakaszában, amely nagyjából a 35-55 év közötti életkorra tehető, számos fejlődési és élet-feladattal szembesülünk és kényszerülünk azok megoldására. Újra kell gondolnunk személyes identitásunkat, életcéljainkat, el kell fogadnunk életkorunkat, az idő múlásának látható és érezhető jeleit, bele kell törődnünk abba, hogy lehetőségeink az idő múlásával egyre korlátozottabbak. Ebben az időszakban még neveljük gyermekeinket, ugyanakkor már idős szüleink is gondoskodásra szorulnak. Ez az a népességcsoport, amely befizetett adójából gyakorlatilag eltartja a még nem dolgozó fiatalokat, illetve a már nyugdíjas időskorúakat. A legtöbb házasság ebben az életszakaszban bomlik fel, és gyakran szinte a nulláról kell újra építeni az életünket.
Nem kis teher nehezedik tehát ránk, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a társadalom és nem utolsósorban a munkaerőpiac sem kedvez kifejezetten a középkorúaknak. 40 felett férfiak és nők számára egyaránt nehéz a munkahely-, vagy karrierváltás, márpedig sokuk számára éppen ez az időszak az, amikor akár külső, akár belső kényszerből, de váltani kell.
Az emberek nagyobbik hányada ebben az időszakban kisebb-nagyobb krízisen megy keresztül, amelyet az alábbi „tünetek” valamelyikének, vagy inkább több tünet együttesének megjelenése jelez:
- Megmagyarázhatatlan levertség, kedvetlenség olyan tevékenységek végzése kapcsán, amelyek valaha örömet okoztak
- Képtelen koncentrálni azokra a feladatokra, amelyek valaha szinte maguktól mentek
- Szüntelenül foglalkoztatja a kérdés, hogy „Merre tart az életem?”
- Céltalanság, kilátástalanság érzése: „Már nincsenek álmaim. Ezután már mindig így lesz?”
- A jó fizikai kondíció elérésének és fenntartásának erősödő vágya
- Munkahely-, vagy karrierváltási késztetés (nem külső kényszer hatására)
- Alvási rutin megváltozása, alvási problémák megjelenése
- Az étkezési szokások extrém megváltozása (túl sokat, vagy túl keveset eszik, hirtelen túlzottan egészségtudatossá válik)
- Extrém költekezés, ruhavásárlás, egyre többet foglalkozik a megjelenésével
- Látványos hajviselet-váltás (új hajszín, fazon, férfiak esetében akár a fej kopaszra borotválása, stb.)
- Közvetlen környezete átalakítása iránti vágy (új színek, bútorok, kiegészítők, stb.)
- A fiatalabb generáció társaságának keresése (pl. jóval fiatalabb partner)
- Úgy érzi, hogy túl sok felelősség nyomja a vállát, csapdába került
- Házasságon, vagy az állandó partnerkapcsolaton kívüli szexuális kapcsolat keresése
- A család elhagyása (mentális, vagy akár fizikai síkon is), vagy a meglévő családi háttér csapdaként történő felfogása
- Egyszerűbb élet utáni vágy
- Másokat megdöbbentenek a tettei, mert szerintük az alaptermészetével teljesen ellentétes dolgokat művel: „Mintha egészen más ember lennél!”
Ha a fenti sorokat olvasva az olvasóba belehasít a felismerés, hogy „Te jó ég, mintha csak a saját problémáimat látnám!”, lehetséges, hogy Ön életközép krízisen megy keresztül. Emiatt azonban nem kell pánikba esni. Ez nem betegség, hanem egy természetes fejlődési folyamat, amelyen túl lehet jutni, csak az nem mindegy, hogy hogyan jutunk rajta túl.
Jó tudni, hogy szinte kivétel nélkül minden középkort megérő embertársunk átesik bizonyos mértékig az életközép krízisen, tehát nem vagyunk egyedül a problémával. Átesik rajta az, aki házasságban él, legyen az a házasság alapjában akár boldog, akár boldogtalan. Megszenvedi az is, aki egyedül él, akinek van gyermeke, és akinek nincs. Válságba kerül, aki ateista, és az is, aki mélyen istenhívő. Az emberek szerencsésnek mondható nagyjából kétharmada esetében az átformálódás folyamata nem okoz különösebben komoly megpróbáltatásokat, mély krízist. Számukra a problémák többé-kevésbé könnyen megoldódnak, kevésbé viselik meg őket a változások. A középkorukat élő emberek közel egyharmada számára azonban a fenti Dante idézet valós jelentéstartalommal bír, és valamilyen szinten ők belekerülnek abba a sötét erdőbe, ahonnan csak nehezen találják meg a kiutat.
Az életközép krízis ugyan nem betegség, azonban ha nem vesszük komolyan ezt az állapotot, és nem próbáljuk meg „kiásni magunkat a gödörből”, hosszú távon ez akár komoly betegséghez is vezethet. Magyarországon erre a legtipikusabb – és egyben szomorú példa a középkorú férfiak alkoholizmusa. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az emberek, akik ebben az életszakaszban nem tesznek saját sorsuk jobbra fordítása érdekében komoly lépéseket, beletörődnek, hogy „mostantól ez már így lesz” és hagyják, hogy csak sodorja őket a „sorsuk”, életük hátralevő éveit keserűen, célok és remények nélkül élik le. Azok a középkorú emberek azonban, akik a krízist lehetőségként fogják fel, és felvállalják életük megújítását ebben a valóban kritikus szakaszban, életük második felét optimistábban, kreatívabban és elégedettebben, azaz összességében boldogabban élik meg. Ehhez az önsegítéshez nyújt hatékony segítséget a life coaching, és ezen belül a kifejezetten a középkorúak problémáival foglalkozó életközép coaching.
